1949-től a magyar Jézus Társasági Atyák irányításával a szervezet nagy létszámú iskolává fejlődött, amihez a világháború után nagy számban érkező családok, majd az 1956-os menekültek letelepedése nagyban hozzájárult.
A hatvanas években Póta László jezsuita testvér nagy lelkesedéssel, áldozatkészséggel és elkötelezettséggel irányította és fejlesztette az iskolát, majd a nagy érdeklődést tekintetbe véve a Szent Erzsébet Templommal szemben megvásárolt egy épületet, ami ezentúl az iskola intézményének otthonául szolgált.
1971-től a pedagógus, Jaschkó Balázs atya vette át az iskola irányítását. Kitűnő pedagógiai felkészültséggel rendelkezett és az általa válogatott tanítói karral az intézmény mintaiskolává fejlődött.
1980-tól az iskolában dolgozó tanerők vették át az intézmény vezetését. Ők voltak: Török András, Kaslik Péter és Rády-Péntek Zsuzsa.
1985-ben költözött az egyházközösség jelenlegi helyére, ahol az iskola az újonnan épült ifjúsági központban kapott helyet. Ez az új épület biztosította a közel 200 tanuló elhelyezését. A tanári gárda vezetése után az iskola igazgatását Zadubán György vette át.
A kanadai állam 1991-ben megszüntette a hétvégi nyelviskoláknak nyújtott anyagi segítségét, ekkor a magyar iskola csatlakozott a Torontó Katolikus Iskolaszékhez, amely anyagi és pedagógiai segítséggel is hozzájárult az intézmény további fejlődéshez.
A kilencvenes évek elején a létszám ismét növekedni kezdett, ami az iskola bővítésének szükségességét vonta maga után, így 1993-ban egy új emeletet építettek a már meglévő központra.
Jelenleg Perényi Csilla igazgatónő vezetésével folyik a színvonalas oktatómunka, szoros együttműködésben Forrai Tamás atyával és a Szent Erzsébet Egyházközösséggel.
Az elmúlt évtizedekben az iskola létszáma rendszeresen kétszáz felett volt, ami egyértelmű képek alkot az iskola iránti igényről, valamint az iskola dolgozóinak lelkes, önzetlen munkájáról.