Iskolánk névadója

Árpádházi Szent Erzsébet

(1207-1231)

Magyarországon született, előkelő családból, apja II. András Magyar király, anyja merániai Gertrúd.

Nagyon fiatalon, már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal.

Hamarosan fényes kísérettel és hozománnyal a németországi Wartburg várába költözött hogy új hazájának szokásait elsajátítsa.

Erzsébet önzetlen, kedves természete rövid idő alatt megnyetre a vár népének tetszését, egyenrangúnak tekintette még a legegyszerűbb, legszegényebb gyermekeket is.

Lajos kezdettől fogva nagyon szerette őt, és a házasságkötés is megtörtént, ami után boldogan élt a fiatal pár, három gyermekük született.

Erzsébet továbbra is lankadatlan szeretettel gondozta családját, segítette a rászorulókat, ínséges időkben például a kastély szinte teljes ennivaló tartalékát megosztotta az éhezőkkel, ebben férje Lajos is feltétlenül támogatta.

Szivének és lelkének legnagyobb részét azonban az Isten iránti szeretet, elkötelezettség uralta.

Már fiatal gyermekkorától kezdve rendszeresen vallási gyakorlatokat végzett, imádkozott, elsősorban mások üdvösségéért.

Néhány év múlva a keresztes hadjáratokban résztvevő Lajos életét vesztette, ezt a hírt sokáig nem merték megmondani neki. Végül is amikor tudomására jutott a valóság, az teljesen lerombolta őt, fájdalmában hamarosan gyermekeivel elhagyta a várat, ez alkalmat adott Erzsébetnek hogy az evangéliumot szabadon követhesse.

Özvegyi hagyatékából kórházat építtetett, ahol önmaga is betegápolóként szolgált. Gyermekeit nevelőkre bízta, azért hogy a legjobb tanításban részesülhessenek.

1231 novemberében megbetegedett, de még utolsó napjaiban is a jótevés volt a szeme előtt, elajándékozott minden földi vagyonát, majd 16-án éjszaka visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Marburgban helyezték végső nyugalomra, s négy évvel halála után 1235-ben IX. Gergely pápa szentté avatta.

Ünnepnapja: november 17.

Jelképe: rózsa

Also available in: magyar

We use cookies. Press OK to accept them.

Részletek OK