60 éve,1958 szeptemberében kezdtem el a tanítást egy Kőrös melletti kisváros iskolájában.Nem gondoltam,hogy a gyerekek és a hivatás szeretete egykoron Torontóban a Szent Erzsébet Magyar Iskolában küldetéssel fog várni.Több,mint harminc éve kezdtem itt a tanítást.
Kosztolányi Dezső gondolatai vezérelnek.”Azt a nyelvet és lelket melyet egy rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve csorbíthatatlanul át kell adni utódainknak. ” – Ez a küldetésünk. A mi feladatunk kialakítani a gyerekekben, hogy büszkek legyenek Magyar gyökereikre, nyelvükre; ez egy nagy ajándék az élettől.
Tapasztalataim alapján csak az a gyerek tanul meg magyarul, akinek a szülei is fontosnak tartják a nyelvtanulást, a beszédet. Igyekszem a szülőket bíztatni, tartsák életben a nyelvet, szokásokat, hagyományainkat. Ezeket kötelességünk továbbadni.
Jelmondatom: Megtanulunk olvasni, hogy aztán olvasással tanulhassunk.
A magyar nyelv tanítasanak sikerességét a családok és az iskola harmónikus és következetes együttműködése határozza meg.
Olvasmányainkon keresztül ismerkedünk múltunkkal, kultúránkkal. Könyvtár-órákat tartunk, beszélgetünk évszakokról, növényekről, pélcául legutóbb választottunk egy fát és azon figyeltük meg az évszakok változását. Udvariasságról, barátságról, szeretetről, csúfolódásról, irígységről, az igazmondás fontosságáról társalgunk. Ajándekot készítünk karácsonyra, anyák napjára és a ballagó nyolcadikosoknak.
Megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről, iskolai miséken és ünnepségeken veszünk részt.
Azt szeretnem, ha tanítványaim jól éreznék magukat a heti egyszeri találkozás alkalmával, szeretnék és gyakorolnák szép magyar nyelvünket; hiszen hatalmas ajándék, hogy lehetőségük van itt Kanadában magyarul.
A Szent Erzsébet Magyar Iskola tanáraiként kötelességünk tovább vinni hagyományainkat, tanítani róluk a gyerekeknek, hogy majd felnőve szívesen gondoljanak vissza a helyre, ahol sok jó embert megismerhettek, és nem utolsó sorban megtanultak magyarul.