Ezen a napon tartotta az iskola a karácsonyi ünnepségét a díszteremben, mely angyalkákkal telt meg. Minden osztály külön műsorral készült. A gyermekek korosztályuknak megfelelően szebbnél szebb énekeket énekeltek és jobbnál jobb köszöntőket mondtak. Egy ilyen karácsonyi műsor a szülőket is összehozza. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a díszterem tele volt. Voltak megható pillanatok és az óvodásoknak köszönhetően nagyon vicces momentumok is.
A műsort minden csoportban, osztályban a pedagógusok állították össze. A felkészülésben jómagam is besegítettem, főként énekek tanításával. Természetesen modern karácsonyi zenéket is hallhattunk a hangszórókból, vagy éppen a gyermekek szájából. Én igyekeztem a hagyományainkhoz visszanyúlni és régi, karácsonyi népénekeket tanítani. Az első osztályosoknak például a „Csorda pásztorok...” kezdetű dalt tanítottam, míg a harmadikosoknak a „Pásztorok keljünk fel...” címűt. Különleges volt a hetedik osztáyosok műsora. Tanáruk, Danyi Nikolett így fogalmazott: „Az elmúlt tanév során úgy tűnt, hogy a 7. osztályos diákok figyelmét lekötő egyik legizgalmasabb téma az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Ezért gondoltuk úgy, hogy karácsonyi műsorunk keretén belül ezt az időszakot idézzük meg, '56 karácsonyát, Márai Sándor: Mennyből az angyal c. versével.”. A vers közben, régi fényképek elevenítették fel a nagyszülőkben a forradalom eseményeit. És a zenei aláfestés mi más lett volna, mint a két lány által dúdolt „Mennyből az angyal...”.
A műsorok címében a következő szavak jelentek meg: köszöntő, várakozás, karácsony, szeretet, kántálás, népszokások. Mind utal az adventi időszakra, a várakozásra.
A műsort Palkovits Valér főkonzul úr beszéde nyitotta meg. Természetesen az iskola igazgatója, Zydron Veronika is mondott szép szavakat, az áldást pedig Forrai Tamás atya adta.
A házigada szerepét én töltöttem be. Felemelő volt látni a sok gyermeket. Személy szerint kettő dolgot emelnék ki. Nekünk ösztöndíjasoknak a karácsonyi időszak egyfajta próbatétel is, hiszen családunktól messze kell ünnepeljünk. Szokás mondani, hogy kicsi a világ, ha régi ismerőssel találkozunk. Én is ezt mondtam, hiszen a hetedik osztályosok padagógusával egy gimnázumban jártunk Szolnokon. Közösen emlékeztünk meg gyermekkorunkról. A másik felemelő élmény volt a szülők jelenléte és figyelme. Amikor az egyik csoportra vártunk, én mint házigazda nem hagyhattam, hogy kínos csend következzen. Megénekeltettem a szülőket, akik örömmel és bátram álltak a feladat elé.
Köszönjük a felkészítést Pavlyak Andreának és Kovács Szilviának, Mekker Eszternek, Vasabi Rubinának és Vályi Petrának, Fésűs Helgának és Pintér Soczó Editnek, Forrai Zsuzsannának, Kárász Emőkének, Bereczki Ildikónak, Tarczali Irénkének, dr. Német Áginak, Mertl Szilviának, Danyi Nikolettnek, Kárász Lászlónak. A csodálatos díszítést köszönjük dr. Német Áginak és Ábrahám Gizi néninek, a technikai segítséget pedig Marton Gézának.
A torontói Szent Erzsébet Magyar Iskola valamennyi pedagógusa és tanítványa nevében kívánok minden olvasónak szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
Toronto, 2019. december 19.
Szolnokiné Jaczkó Xénia
